Igazából én már általános iskolában sem értettem a legjobb barátnők közötti nagy összeveszéseket és az azzal járó "Te kivel vagy?" játszmákat. És bár akkoriban szépen félre is álltam/ki is maradtam az ilyesmiből, az életemet valahogy mégis végig kíséri ez a furcsa harc. Én ugyan még mindig nem tanultam bele, hogy hogyan is játszák ezt, a lányomnak ez veleszületett képessége. Korábban is ha úgy érezte, hogy engem bántanak, azonnal mint valami kis harcimarci színre lépett és megvédte az anyukáját, vagy az adott barátot/családtagot hosszútávra kiutálta a környezetünkből (nagy tehetség) most hétvégén azért kicsit meglepődtem, mikor apukájával kapcsolatban rohant ki. (Apa egyébként tényleg a legnagyobb jóindulattal sem volt épp normálisnak nevezhető adott pillanat(ok)ban) Maya közölte, hogy : Na jól van anya, gyere hagyjuk itt. Mondd meg neki, hogy költözzön el, mert nem akarunk vele élni most már."
Szerencsére én kicsit könnyebben békülök mint a Maya, úgyhogy megnyugtathatok mindenkit, Zoltán továbbra is velünk lakik és lányával is jó viszonyban van már ismét.
Mayát illetően érnek egyébként nagyobb meglepetések minket. Azt ebben a blogban már nem említettem, hogy kitört rajta egy pár éves gyümölcs fóbia. Ez olyan szintre fokozódott, hogy amikor ő evett, senki nem ehetett a környezetében gyümölcsöt, és egyéb esetekben is szigorúan ellenőrzött kézmosásnak volt mindenki kitéve gyümölcs érintést követően.
A málnával néha kivételt tett ugyan, de már az is csak ritkaság volt. Erre most, csak hogy anya örüljön, (mert hát vannak ilyen irányú törekvései gyermekemnek) elkezdett mindenféle gyümölcsöt zabálni még citromot is. Apukájával csak nézünk egymásra, hogy mi a fene ütött ebbe a gyerekbe..... (??)
Voltunk ma meglátogatni Júlia és Anna hétfőn hajnalban született kis tesóját. Hát jaj de cuki kis édi baba. Persze hozzá teszem azon mindig meglepődnek az emberek, mikor mesélem egy újszülött láttán, hogy Maya sajna (és szerencsére) sosem volt ilyen pici.
Mayus nagyon izgatott volt a baba látogatást illetően, mivel mostanában egyfolytában megy a kistesó kell követelőzés itthon, így ez a mai vendégeskedés még izgibb volt. Bár amíg a baba aludt sok mindent nem tudott kezdeni a helyzettel, de aztán addig könyörgött, míg a végén megengedtem, hogy kicsit kézbe vegye Lacikát, hiszen, ha valaki akkor én (is) tudom milyen nehéz egy pici babát nem babusgatni.
1 megjegyzés:
De jól áll a pici bébi a kezedben!
Nagyon édes. Maya sírdogált? Olyan kis piros a pofija, és olyan szomorkásnak tűnik, ahogy fogja azt a kis pöttömöt.
Megjegyzés küldése