Nomen est omen

Van egy pár kérdés ami egy ideje állandóan felmerül a beszélgetésekben, ezek közül három ami számomra úgymond érdekes, és ezért egy-egy bejegyzést is szánok nekik. Az egyik a szoptatás kérdése, amire a válaszom röviden igen szoptatok, ráadásul kizárólag és még egy hónapig ez így is lesz. A második a kistestvér kérdés, erre nem is tudok röviden válaszolni. Ezt a két kérdést mindenképpen kielemzem külön irományban. A harmadik gyakran elhangzó kérdés, és ez bejegyzés most erről szól a; Miért pont Maya? Miért pont Alexis?
Azt gondolom a legtöbb átlag kislány már a szinte születésétől tervezi, hogy milyen lesz ha egyszer majd ő lesz anyuka. Milyen lesz a kislánya -mert persze minden kislánynak kislánya lesz, mit is kezdene egy hülye fiúval?- hogy fogja szeretni őt, hogy fogják hívni és egyebek.
Na ha ez nagy általánosságban nem is igaz, rám mindenképpen az. Tehát nyilván a legjobb anya én leszek, és a lányomat Annának fogják hívni, ez tuti.
Csakhogy '85 elmúlt. 2007. van. (az is csak volt) Mikor terhes lettem, már tudtam, hogy az Anna név sántít. Minden második gyereket Annának hívnak ugyanis. Persze nem akartam én semmi különleges nevet a gyerekemnek, mint Eulália, Eutanázia és egyebek, de azért azt sem, hogy ha az osztályban egyszer a tanítónéni azt kéri, hogy az Annák jelentkezzenek, akkor csak a fiúk keze marad lent és az én lányom is csak egy a sok Anna közül.
Mindenesetre a végső eltántorító lökést számomra nem ez adta, hanem egy telefonbeszélgetés.
Van egy jó barátom, a felesége velem egyszerre volt terhes (8 nap van a két gyerek között), és mikor még a terhesség elején beszélgettünk, megkérdezte, hogy hogy fogják hívni a gyereket ha lány és hogy ha fiú. (ekkor még a Geffert Anna igen is top listás volt) Én azt feleltem nem tudom még gondolkodom, és nálatok? Válasz: hát ha lány akkor Anna.... Na és ezzel el is dőlt, hogy nálunk mi nem lesz. Egyébként persze, míg nem tudtuk, hogy fiú vagy lány addig is mindenféle néven gondolkodtunk. Főleg a Bibliát meg a Görög mitológiát lapozgattuk. Az elsőt azért mert abban tényleg vannak jó nevek, a másodikat meg mert én igencsak oda vagyok a témáért. Na de semmilyen konkrét döntés nem született egyik nem esetére sem. Éppen ezért volt vicces, hogy mikor megtudtam, hogy lány és hívtam Zoltán az első reakciója az volt, hogy te jó ég akkor hogy fogjuk hívni. :))
Szóval nem térek ki az összes névre ami eszembe jutott. A legjelentősebbek voltak, az Ágnes, Vanda, Nina és Maya. Aztán ebből az Ágnes megmaradt a keresztelőre, Vandáról pedig kiderült, hogy az RTL Klub-os Dombóvári Vanda a Zolinak osztálytársa volt és kitárgyalva egy régi jóbarátjával, hogy milyen hülye picsa volt, a Vanda név azonnal lekerült Zoltán listájáról.
A Nina név úgy jött, hogy régen elég gyakan néztem a Bérgyilkosnő című filmet, és abban hallgatott a csaj mindig Nina Simone-t. Akkor tetszett meg ez a név. Végülis Zoltánt nem volt nehéz meggyőzni, elég volt annyi, hogy akkor majd becézheted nindzsának. Aztán egyik reggel arra ébredtem, hogy a Maya tök jó név. Ez valami olyasfajta logikázás volt, hogy Perut aminek a látogatása most eltolódik azért valahogy összefüggésbe hozhatnám a gyerekem nevével. Peruben az inkák éltek. Na most Inka-mégsem lehet a lányom, de Maya ami viszont a hasonlóan érdekes mexikói ősi kúltura, na az már igen. (ezt az eszme futtatást eddig még senkinek nem meséltem). Aztán reggel mikor a Zoli telefonált kérdeztem tetszik-e neki és tetszett. Később mikor újra lapozgattam a mitólógiát ott is megtaláltam, de Maia-nak írva. Emiatt a név leírásán egészen addig agyaltunk, amíg az anyakönyvbe végül mégiscsak így be nem írattuk. Persze a Maya összes jelentése, nagyon jó. (kivéve egy kultúrát, de azt a jelentést el is felejtettem). Megtalálható tehát, a görög, a római mitológiában, a buddhizmusban, a japán kultúrában és nagyon pozitív jelentésekkel. Az utolsó lökést még Katika adta, akinek mikor megemlítettem ezt a nevet nagyon tetszett, és ez annyira jól esett, hogy végülis csak közelebb vitt a döntéshez.
Alexis. Na ez egy másik sztori, igazából én ugyanúgy ahogy tudtam, hogy a lányom Anna lesz, azt is tudtam, hogy sosem adnék egynél több keresztnevet a gyerekemnek. Apósom ugyan szétszekált, hogy legyen már mégegy neve, mert hozzá az összes kultúrában szereplő Mayák híre közül, csak a magyar pornóipar Maya Gold-jának híre jutott el. És egy pornósztárról elnevezni a gyereket na az már mégiscsak több a soknál.
Korábban mikor ment a Szívek Szállodája sorozat és a végén kiírták a főszereplő nevét, őt úgy hívták, hogy Alexis. Ezt a nevet én akkor láttam először, és már akkor is nagyon megtetszett. (na azért ez nem valami Izaura szindróma) Akkor úgy gondoltam, hogy nagyon tetszik és szívesen adnám a gyerekemnek egyszer, de úgyis csak megszólnának, hogy milyen név ez. Ennyiben is maradtam az ügyet illetően. Aztán itt a terhesség végén, megint csak egy szerplő listában feltűnt, hogy Lucy Alexis Liu. Kicsit megdöbbentett, hogy a Lucy Liu-t is így hívják, de a legfurább az volt, hogy annyira szögetütött a név a fejembe, hogy meg is kérdeztem Zoltánt, hogy mi lenne, ha Maya Alexis Geffert lenne a hölgyemény. Neki elsőre annyira tetszett, hogy ez tovább nem is volt kérdés. Szóval így lettek a nevei a gyermekemnek. Persze az Alexis-t a család előtt titkoltuk egészen addig amíg meg nem született a Maya. Ők csak azt tudták, hogy van egy titkos második név is. Persze apósom azonnal közölte, hogy idióták vagyunk, mert az Alexis fiú név. (ami egyébként igaz, de az Angol nyelvű országokban ugye egyes neveket ugyanúgy használnak fiúkra mint lányokra, és ennyiben maradtunk). Viszont a Maya már 5 hónapos volt mire én rájöttem, hogy milyen szuper, hogy a Maya a-ra végződi, az Alexis a-val kezdődik, ezért a gyerek neve nyelvtörőként is megállja a helyét. Na de neki már csak ez jutott. Mi boldogok vagyunk így vele. Bár az ember ha ránéz a hölgyeményre, látja, hogy egyik névvel sem találtunk be, mert ő sem Mayára sem Alexisre nem hasonlít, de Ces't la vie......

utóirat: Az egyetlen dolog, amit nem vettünk számításba, hogy Angliában hány Maya és hány Anna van, ugyanis lehet, hogy sosem megyünk már haza (kitudja). Szóval igazából úgy jártunk, mintha otthon mégiscsak az Annát választottuk volna, itt ugyanis minden második kislány Maya, Mya vagy Mia (kiejtés ugyanaz)

Minden ami szép volt, minden ami ránk várhat még, már bennünk van rég, a szemünkben ég...

Ez a dal jutott eszembe. És annak ellenére, hogy csak egy dalszöveg, most mintha tényleg értelmet is nyert volna.
Na de ne is ezen az úton induljunk el, mert teljesen mást akartam.

Kb egy hónapja járunk babaúszásra. A Maya nagyon élvezi, bár minden alkalom máshogy alakul. Mindig más az energia- és figyelem szintje, de azért mindig jól érzi magát úszás közben.
Ma volt az első alkalom, hogy már víz alá is merítették. A család már előre izgult. Kérdezgették is, hogy én nem izgulok-e. De miért is izgultam volna, hiszen a gyermek víz alá merítésére a szülő végülis fel van készülve, még mielőtt beiratkozik a tanfolyamra. Persze marha bátor voltam, de mikor az oktató kivette a kezemből a Mayát és lemerítette én is visszatartottam a lélegzetemet, és kicsit meg is voltam illetődve. Csak egy másodpercig volt ugyan a víz alatt a hercegnő, de ha számolva kellett volna az időt mérnem, úgy érzem 100-ig is el tudtam volna számolni ezalatt az -életem leghosszabb- egy másodperce alatt. Mikor újra felbukkant a Maya, kezdett lefelé görbülni a szája - kicsit megijedt - úgyhogy gyorsan magamhoz öleltem, és így a sírásra már nem is került sor. Egyébként rajta kívül még két újonc van a csoportban, akiket szintén ma merítettek le először. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy az én lányom volt a legvagányabb. A tanító néni meg is dícsérte, sőt még az óra után egyszer külön is.

Persze minden pillanat érdekes, és egyben élmény a Mayával, mégis mostanában ami nagyon tetszett nekem az az, hogy bár a tükörrel rég óta megvan a kapcsolat. Tudjuk, hogy van egy tüköranya és egy igazi, és mind a kettőnek meg kell mutatni minden új tudományt, és hogy van valami gyerek is ott mindig a tüköranyánál, de eddig ő nem volt annyira érdekes. Pár napja a Mayus nagyobb érdeklődést mutat az ismeretlen tükörgyerek iránt, és mindig meg is akarja fogni, ami lévén a tükör egy sík felület nem nagyon akar összejönni, és ez marhára dühíti a hölgyeményt. Ez a dolog volt a lemerítés mellett a másik ami miatt nagyon vártam a mai babaúszást, mert ott ugyebár már az úszás előtt az öltözőben találkozunk a többi gyerkőccel, és kiváncsi voltam, hogy a Maya majd irántuk is ilyen érdeklődő lesz-e. És az volt. :) Nagyon édes volt, ahogy a szokott kis társasághoz odaléptünk és Maya meg a Rosie elkezdték egymás kezét és arcát letapogatni. Közben magyaráztak egymásnak őrületesen. Aztán észrevéve Zakary-t (nem tudom, hogy kell helyesen írni) a földön aki már tud állni, mindkét kislányt is le kellett tenni. Az én hercegnőm, mint egy kis balerina lábujjheggyel érintve a talajt próbált odajutni a kisfiúhoz. Na itt aztán teljesen beindult a hármas bébitapi. Nagyon cukik voltak. Aztán persze még a vízben is előfordult, hogy oda kellett mennünk más babákhoz megnézni, hogy ők igazi, vagy tükörbabák-e, de nagyjából ez volt a mai legnagyobb érdekesség.
Egyszóval, Mayám komolyabb kommunikációs szintre lépett, magyaráz, indul a dolgok felé és határozottan foglalkoztatja, hogy meg legyen értve amit ő szeretne, .
Mi próbálkozunk, igyekszünk. Hűséges papa-mama rabszolgaként, mindent megteszünk a hercegnő kegyeiért. Foly.köv....

Welcome Back

Sziasztok, remélem van kinek köszönnöm még akkor is, ha most a komment funkció egy ideig még nem működik.

Tegnap, útban a barátaink felé, a buszon utazva az történt, hogy a Mayát szokás szerint kivettem a babakocsiból és az ölembe ültettem, elkerülve ezzel azt, hogy félúton mások számára nehezen elképzelhető hangerővel elkezdjen tiltakozni a buszozás ellen. Egy kedves átlagos kinézetű öreg bácsi mellé ültünk le, aki közölte, hogy milyen aranyos a Maya, és hogy nála is van egy kép egy babáról, méghozzá saját magáról, mikor még kisbaba volt. Megmutatta. Megnéztük. Aztán megfordította a mappát amiben a kép volt és mutatta a többit, egy transzfesztitáról, majd közölte, hogy az is ő, és hogy a kép tavaly - a 77. születésnapján - készült, akkor ő ugyanis még mindig fellépett. Ezek után elkezdett énekelni a Mayának, - aki imádta őt -, majd leszállt.
Végülis ez késztetett arra, hogy most már tényleg elkezdjem az új blogomat, mert vannak az ember életének olyan pillanatai amit muszáj megosztania.
A buszon egyébként továbbra is olyan utitársaink akadtak akikről még mesélhetnék, de ennél érdekesebb eset nem történt. Mindenesetre, mosolyogtunk egyet a Zolival, hogy még jó, hogy Londonban élünk, mert így a Mayát már különösebb meglepetések nem érhetik majd ha más országokba utazik. Itt aztán tényleg minden van.
Be kell vallanom, nehéz kicsit újra írnom. Rengeteg dolog történt/történik, és közben valószínűleg hozzátok képest velem mégsem történik semmi.
Még valami amit át kell gondolnom a blogommal kapcsolatban. Sok minden van bennem ami kikivánkozik, de ebből nem kevés az olyasmi ami esetleg másokkal kapcsolatos vélemény, és azt talán jobb lenne jó mélyen eltemetni, mint megadni az esélyt, hogy akár merő véletlenségből is a fülükbe/szemükbe jusson amit gondolok. Viszont alkalmazhatom akár a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek elvet is. Miért ne??
Lehet, hogy a blog bejegyzések, sokszor megint nem lesznek a legvidámabbak, ez semmi mást nem jelent, minthogy ezt az utat választom arra, hogy megszabaduljak a negatív érzéseimtől.
Már most megnyugtathatok mindenkit, hogy ritkán, de mégiscsak adódó nehézségeink ellenére, nagyon boldog anyuka vagyok.
A bejegyzéseim valószínűleg kicsit össze-visszák lesznek abból a szempontból, hogy nem mindig az aktuális időszakra vonatkoznak, illetve néha csak a Mayáról írok majd, néha a bajaimról, néha az örömeimről, és időnként majd csak "köpködök" másokra, akik nem is érdemlik, mert csupán máshogy vélekednek a csecsemő ápolásról, gyereknevelésről, ami pedig mindenkinek szíve-Yoga.
A kommenteket azért nem engedélyeztem, mert bár tudom, hogy ti mindig is szerettetek, és mindig csak jót akartatok nekem. Magamból és a körülöttem lévőkből kiindulva viszont azt is tudom, hogy szinte lehetetlen megállni, hogy az ember ne adjon tanácsot néha. Viszont az én határozottan stabil gyermeknevelési elveimnek és kissé instabil lelkiegyensúlyomnak legkevésbé van szüksége az esetleges jótanácsokra. Amikor kelleni fog, akkor feloldom a kommenteket.
A blogon most már megjelenítek majd olyan linkeket amik számomra hasznosnak bizonyultak. Nem tervezem, hogy én is híres blogoló leszek, mint Szirka-mama, vagy mint Bombera Kriszta :), de ha valaki mégis ide téved akkor neki ez talán segíthet.
Azt hiszem beköszönésnek ennyi és most hajrá.