Ez meg az

Történnek a történések... egyedül az én életem üres, de erről majd inkább a másik blogon.

Az történt, hogy egy picit több mint egy éve jelentkeznünk kellett az általunk legjobbnak tartott iskolába, 5 sulit lehetett a listára felpakolni tetszés szerint. Mi pont abba kerültünk be ami bár jó iskola, a legesélytelenebbnek tűnt. Igazából annyira nem is tetszett, nem is készültünk rá, hogy pont az lesz. Most hogy lassan vége az első tanévnek évnek (vége? kicsit túlzok. Félúton járunk épp) sok szempontból nagyon megszerettük ezt az iskolát. A legpozitivabb dolog az hogy a Maya és társai imádják. Ha választani kell, hogy menjenek vagy maradjanak otthon, nagy valószínűséggel az első lehetőséget fogjátk előnyben részesíteni.
Na most, hogy így megszoktuk a sulit, kaptunk egy levelet az általunk istenített és hőn áhított iskolától, hogy van hely a Mayának ha esetleg át akarjuk oda iratni.
Hát nagyszerű. Most erre mit mondjak?
Igen az az iskola valószínűleg sok szempontból jobb, mint tanítási intézmény, de... most már annyi a de..., hogy valószínűleg a Maya marad ahol van. Bár azt hiszem azért kérünk egy időpontot, hogy hadd menjünk el mégegyszer körbenézni.

Ahova Maya most jár, az kicsi, otthonos, barátságos (na én mint negatív beállítottságú ember itt is kiszemeltem egy olyan tanárnénit akit hátba veregetnék egy szívlapáttal, de ugye ilyen minden iskolában lehet). De valahogy nem tud a szívemhez olyan közel kerülni, mint az a bizonyos másik iskola már első látásra.
Bár az nagyobb, több gyerekkel és (messzebb van pont annyival, hogy a reggeleinket már nagyon megborítaná) mégis, tágasabb, keratívabb, zenei és dráma képzés sokkal erősebb.
Bár egyből oda vették volna fel.

Egyébként a Maya mostanság megint átment valami nagy fejlődési ugráson. Eddig is nagyon komolyan értett olyan játékokat amiket a barátai még nem is igen láttak, sőt van olyan játékunk amit felnőtt barátaink sem nagyon képesek hamar megérteni és ezek jól mennek a csajszinak, most ismét elkezdett aktívabban érdeklődni a sakk iránt is. Sőt a 6x6-os Sudokú táblákat csak úgy oldogatja meg, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Szerintem ez 5 évesen nagy dolog.

Az látom egyébként, hogy bár magának való és még mindig szívesen elvan egyedül, a barátok hatása nagyon pozitívan érzékelhető rajta.
Júlia eléggé megnyitja a Mayát, és bár nagyon különböző emberek, igazából jó hatással vannak egymásra.

Mihai úgy szintén. Nagy széltoló egy gyerek az is, de Mayáért tűzbe menne. Másrészt Maya elnézegeti, hogy Mihai mit össze hancúrozik, és nem nagyon ártja magát a dologba, de ha Mihai valamiben jobb mint ő, akkor olyan szinten tör elő belőle a verseny szellem, hogy a egyik perces félős kormányrángatástól 2 gyakorlós délután eljutott az abszolút durva bicaj királynő szerepéig. Nehogy már valaki jobb legyen mint ő :)

Egyébként rám is jó hatással van, ha más gyerekeket látok a Maya körül, mert bármilyen okos, ügyes, inteligens azért mindig jó kicsit hallani, hogy más gyerekek miket tanulnak otthon. Így én is pótolni tudom a saját hiányosságaimat. Na nem beszélve arról, hogy ha egy másik anyuka reakciói esetleg még általam is elfogadhatóbbnak bizonyulnak egy-két dologban mint a sajátjaim akkor azért szép lassan én is alakígatok magamon a jó eredmény érdekében.