Első hét után

Ma reggel;

Maya: Anya keljél fel!
én: Maya, mit felejtettél el mondani anyának?
Maya: Boldog Névnapot! Keljél fel!

Túl vagyunk az első iskola héten. Izgi volt és SOK(k). Első nap mikor bevittem a Mayát, meg kell, hogy mondjam őszíntén, az iskola ajtóban belém nyilalt a tudat, hogy a gyermekem iskolás lett. Pikk-pakk gyormorgörcsöt és szájlegörbülést kaptam, ő viszont annyira izgatott volt, hogy még szerencsésnek mondhatom magam, hogy kaptam bucsú puszit mielőtt beviharzott.

Mindenki mondta, hogy nagyon fárasztó a gyerekeknek az iskola a kezdetekben, és az egyéb aktivitiket ne is erőltessük. Mi ugye kicsit el vagyunk szállva saját csemeténktől, mert ő egyébként is másabb és különlegesebb, mint a többi kis istenátka, de ezenkívül is mi hozzuk meg a jó döntést azzal, hogy a sportokat benne hagyjuk az életében, mert az csak jó.

Most meséljem, hogy gyermekem olyan mint a mosott.......... poo...?  És amibe szörnyű belegondolni, hogy most még csak fél napot voltak suliba. Mi lesz jövőhéten mikor egésznap iskolában lesznek?

Jó egyébként azt a döntést hoztuk, hogy 7-re ágyba kerülhet, és fél 8-ra túl lehetünk a mesén is és így van elég ideje aludni. Másrészt ami elég szemmel látható problámának/megoldandó feladatnak tűnik, Májusnak suli után megteremteni egy körülbelül egy órás nihilt, amit senki nem zavarhat meg, más különben olyanszínten kikattan és behisztizik, hogy emberlegyek a talpamon ha túlélem (és ő is).

Egyébként Mihaira kifejezetten jó hatással volt a kezdeti terror, mert ha hiszitek, ha nem egész héten kb egyszer sem kellett rászólnom. Nagyon jó gyerek volt. Remélem ez így is marad majd.

Próbálok egyébként én is kicsit más megközelítésből tekinteni az egész gyermek megőrzésre mint tavaly, és ez így egyelőre jobban működő rendszernek tűnik.

Kicsit reménykedem, hogy jövőhéttől, kicsit több szabadidőd jelent majd számomra az iskola, mint hogy non-stop főzhetek a kölyköknek, és remélem azt is, hogy lelkes társasjátékozó, oktató és kreatív anyuka tudok maradni. Ámen