Humor Herold

Zoli és én mindig is nagy hívei és követői voltunk a szójátékoknak, szóvicceknek mégis megvagyok lepődve, hogy gyermekem négy és fél éves korára felzárkózott. Néha fetrengek már a röhögéstől olyanokat mond. Persze kb a negyedére sem emlékszem, de itt van néhány ami a közel múltban esett ki a száján:

Ülünk a parkban picnicezünk, előszedem a retket, amire Maya már egyből elfintorodik. Mondom, tudjátok hogy hívják ezt angolul.
Maya: - Nem
Én: - We call it  Radish
Maya: - Ahha we call it rubbish.....


Aztán ülünk itt este:
Maya: - Anya mit nézel?
én: - semmit csak elgondolkodtam valami pszichológiai dolgon.

Maya: - mi az a sziliológia?

Erre persze beröhögtem, mondom: hát igen a pszichológia olyan tudomány ami a silly emberekkel foglalkozik. Angolul úgy mondják, hogy szájkolodzsi

Maya: - akkor abban biciklizni kell.

Ez csak a töredéke a gyermekemből áradó öööööö - a hülyeség ugye nem a legmegfelelőbb szó? - viccrengetegből.

Elmúlt két napunk egyébként érdekes volt, mivel Mihai (a kisfiú akire vigyázunk) visszatért a nyaralásból és így két teljes napot velünk töltött. Kicsit izgultam mi lesz, de egy két hiszti kontra rekontra rohamot leszámítva egész jól alakult ez a két nap.

Tegnap Hampton Court parkba mentünk ami nagyon nagyon jó volt. Bár igazából már az elején kiakadtam, mivel Maya kedvéért be kellett menni a labirintusba (valamiért ló és labirintus mániákus a gyermek) előtte (Mayának többször is), de közvetlenül előtte elmagyaráztam mindkét gyereknek, hogy nincs elrohangálás tőlünk, főleg nem a labirintusban. Hát kábé már a bejáratnál nem emlékeztek rá, és ész nélkül ordítva rohantak befelé. Aztán a második saroknál a Zolinak sem volt élmény velem maradni így ő is eltűnt. Persze mint kiderült a két gyerek csuklás nélkül egyből betalált középre, 2 perccel utánuk Zoltán is, és ha nem jönnek vissza értem, akkor én még mindig ott bolyongok valahol.

Szóval itt egy kicsit kiakadtam nem teljesen jogosan.

Ma meg Mihai-ra rájött a híd közepén, hogy ő fagyit akar, de azonnal és nem vár tovább. Könyörgöm majdnem 5 éves. Vajon tényleg nincs annyi esze, hogy szét néz és látja sehol nincs a környéken fagyizó/fagyis autó stb???????

Na akkor kicsit elszállt az agyam, és leordítottam a haját. Erre jött az "I want my Mommy" produkció amitől csak még jobban kiakadtam.

Már majdnem tökéletes volt a nap hátra levő része, és végre a Kew Gardensbe is megérkeztünk, mikor Mihainak muszáj volt bizonyítania, hogy ha elborul az agya akkor az értelem szikrája sem pislákol arra a néhány percre a közelében. Na akkor megint háború. Bár kicsit gyorsabban leállt mint az előző.

Ezek után teljesen bűntudatom van, mert kezelhetném akár értelmesen is a dolgot, de vajon a gyerekek (és Zoltán) miért nem értik, ha normálisan szólnak hozzájuk?

Itt azért megjegyezném, hogy Zoltánt nem véletlenül foglaltam bele az előző mondatba. Mikor rájön, ő durvább hisztit tud nyomni mint a két gyerek együtt, és hiszitek vagy sem, mindkét nap rájött.....

Közben eszembe jutott még egy poén.

Ki milyen ice cream-et kér?
Maya: I want Mihaice cream.... :D