Megdöbbenve látom, hogy a dittemamával kapcsolatos lelkedésem 2009-ben feladta a harcot az általános lustaságommal és érdektelenségemmel szemben, de most újra belecsapok és továbbra is elemezgetem, dicsőítem, átkozom majd itt magam és családom egyéb tagjait.

Mégha nem is lesz több száz bejegyzés mostanság, azért ha így belegondolok mikor az utolsó bejegyzésem készült Maya még el sem kezdte az ovit, most meg már be is fejezte, pár héten belül kezdjük az iskolát. Izgalmas dolgok ezek.

Emlékszem mikor megtudtuk, hogy mi lesz a horoszkópja mikor megszületik a legtöbb ember már eleve csak őszinte részvétet nyílvánított (kívéve Katikát és Zoliját). Most így közel 5 év elteltével két dolgot állapítanék meg a témában.

1) Még mindig azt hiszem, hogy az én gyerekem a legcsodálatosabb élőlény a földön, és ismerve néhány másik skorpiót, eléggé más jellem mint ők, de meg kell, hogy mondjam az említett gyermekek mind a legerősebb akaratú kis makik akiket valaha láttam.
2) A különbség Mayában... az, hogy gondolkodik, és utána dönt, ha egyszer-egyszer rosszul dönt abból tanul és ez a kezdetektől igaz. Emiatt nagyon büszke is vagyok rá.

Szóval az első öt évünk pár mondatban összefoglalva:
Attachment parenting: (ennek minden velejárójával együtt, ami sok ítéletet, harcot, kritikát, védekezést vonz magával.)

• szoptatás 2 év 4 hónapon át
• együtt alvás 3 évig, aztán mikor a család nem a legkiegyensúlyozottabb időszakát éli akkor újabb együtt alvós időszak 4-5 éves kor között
• oviba beszoktatás nagyon lassan. Ez annyira durván kivételes eset volt, hogy mikor utolsó nap vittem leányzómat az oviba az ovóbácsi nevetve fogadott, hogy nicsak-nicsak az a gyermek is elvégezte az ovit akit az anyukája legtovább őrzött a teremben. 
• sírni hagyást azaz szebb nevén a controlled crying technikát mi is kipróbáltuk és nagyon sürgősen fel is adtuk. Mi a gyereket felkapkodós típus voltunk/vagyunk.

Fejlesztés: (ki hinné, hogy még ez sem megy a külvilág elleni harc, illetve állandó önigazolás nélkül) 

• zene
• mozgás
• kreatívitás
• érintés, ringatás
• beszéd 
• szeretet
• fejlesztő játékok
• babajelek
• önálló döntések támogatása

Közös felelősségvállalás:  

Azt hiszem ez az a dolog amiben minden ismerősömet beleszámítva is a legszerencsésebb vagyok/legszerencsésebbek vagyunk.
Nálunk apuci mindig ugyanolyan aktív részese volt a gyerek nevelésnek mint én.Valahogy mindig sikerült megtalálni azt az egyensúlyi pontot, hogy a gyerkőcünk mindent krízishelyzetet viszonylag zökkenőmentesen átvészelt (talán a tavaly nyár lehetett a legmegrázóbb, mikor mindketten depressziósok voltunk).
Valamint mikor a helyzet közel sem kritikus, mi akkor is ott vagyunk és pont kiegészítjük egymást. Amiben én nem vagyok túl jó, abban Zoltán nagyszerű és vica-versa, közben persze figyelünk egymásra, hogy ha egy-egy időszakot "egyszülős" családként kell megélnünk a Maya akkor se szenvedjen hiányt.

Arra gondolok, hogy fenti kis kategóriákat ecsetelem majd a továbbiakban, specifikusabban kiemelve a fejlesztést és az azokhoz használt segítségeket/eszközöket/játékokat/ könyveket.