A könyv vajon minek az elődje? Kindle? DVD? Én azért a roskadozó polcaink mellett is hálát adok, hogy mi egy könyvszerető család vagyunk, beleértve gyerkőckémet is.
Teszem hozzá ezt a blogot még tegnap kezdtem el írni, és bár már akkor is tudtam, hogy Zoltán rendelt pár könyvet az internetről, még nem voltam kész a mennyiségre és terjedelemre, Polcainkon ugyanis már nincs hely, DE OLCSÓ VOLT. Szóval ezzel meg is lett indokolva miért volt ezekre a könyvekre is szükségünk.
Egyébként hiába van több száz (talán kicsit még annál is több) könyvünk kindle-re szabott formátumban azért az igazat megvallva én is szeretem magam könyvekkel körül venni, remélem egyszer a megfelelő terünk is lesz a már meglévő könyv állományunkhoz, amit egyelőre több lakásban (polcokon több sorban), és azok pincéiben, padlásain egyaránt tárolunk.
Szóval (kicsit visszaolvasgatva itteni bejegyzéseimet) végül mikor nem tudtuk eldönteni, hogy egy pár napos-hetes-hónapos gyerekkel mit is lehet csinálni, akkor képeskönyveket mutogattunk neki, vagy verseket, mondókákat olvastunk nagy boldogan.
Egyszercsak azt látom, hogy a másfél éves gyerekem ül a játszó sarokban és babajelezve meséli magának a képeskönyvet. :D
Most ott tartunk, hogy esténként ő olvas nekem egy mesét aztán én neki egyet vagy kettőt. Jó is ez így. Megnyugtató, hogy legalább ezzel nem lesz gond az iskolában. Bár nagyon remélem, hogy mással sem lesz.
Szóval, most hogy a Maya itt nyifog mellettem végképp kezdem elveszteni a fonalat, de a lényeg, hogy tök jó, hogy a gyerekünk is amellett, hogy nagyon aktív kis sportmanó, kellőképpen könyv moly is. Jó, hogy este mikor nem tud elaludni, felkapcsolja magának a lámpát átnéz még egy vagy két könyvet aztán "villany leó" és elalszik. Reggel általában ugyanez. Nem érzi szükségesnek, hogy kirugdosson az ágyból amíg nem olvasgatott magának.
Vajon mit akarhattam mondani, mikor ezt a blogot elkezdtem??
Egyébként emlékeztek arra, hogy : "Nem nekem tanulsz. Magadnak tanulsz."
Megtaláltam ennek a gyerek által is megérthető verzióját, mert ugye felmerült nálunk is a kérdés, hogy miért kell tanulni. Bár komolyabban nem kellett erőlködnöm, hogy okokat tanuljak, miután Maya állandóan egyetemre készül, és doktor néni akar lenni. De azt hiszem a legmegyőzőbb érv az szokott lenni, hogy "Maya ha egyszer anyuka leszel és lesz egy nagyon okos kislányod vagy kisfiad, és nagyon sok érdekes dolgot kérdez tőled, akkor fogsz tudni rá válaszolni, ha sokat tanultál. És akkor a gyerekeid örülni fognak, hogy sok mindenre tudod a választ."
Másrészt szoktam neki mondani, hogy az az okos gyerek aki sok mindenre kiváncsi, és az iskola azért van, hogy minél több dolgot elmeséljen, megtanítson, hogy megtudjuk a választ azokra a dolgokra amikre kiváncsiak vagyunk."
Hát lehet, hogy ez így kicsit túl magyarázottnak tűnik, nekem mégis jobban bejön, mint a "Balogh Móni miért tudta megírni ötösre?" "Engem más gyereke nem érdekel" "Amíg az én kenyeremet eszed, akkor kapsz biciklit..." NEM NEKEM TANULSZ, MAGADNAK TANULSZ!!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése