Könyvek2

A helyzet az, hogy a könyvek amellett, hogy nagyon szórakoztatóak lehetnek, képzeljétek, még segítséget is nyújthatnak.

Bár most így hirtelen elgondolkodtam azon, hogy az internet világában, mikor minden kérdésedre egy kattintásból választ kapsz, hogyan is fogok jól kijönni itt a dologból, de a válaszom csak annyi, hogy khm asszem régimódi vagyok.

Mondanám, hogy kétféle ember van, de erről mindig Zoltán mondata, jut eszembe miszerint: "Kétféle ember van, az egyik aki azt mondja, hogy kétféle ember van...."
És azt hiszem ebben igaza van, és én nem akarok olyan lenni.

Szóval, találkoztam olyan emberekkel, akik nem vettek terhességről, szoptatásról, vagy gyermeknevelésről szóló könyveket, mert ők ösztönösen mindent jól fognak csinálni. (na az ilyen emberekkel azért jó találkozni, mert végül ők is elolvassák majd azokat a könyveket, cikkeket, de először jó móka nyilvánosan rájönniük, hogy csak azért mert láttak már halivúdi családi filmet még gőzük sincs arról, hogy mibe is vágtak bele)
Éééés találkoztam olyan emberekkel is, mint mi (hogy összehasonlító tanulmányozást folytatnak és a témában található közel összes könyvet felvásárolják)

A legviccesebb - bár ebből a fajtából összesen két embert ismerek - aki mikor elolvas egy könyvet, az abban található tanácsokat PARANCS-ként értelmezik és nem képesek önálló véleményt alkotni és asszerint cselekedni. Ezt tartom egyébként a legszomorúbbnak az összes lehetőség közül. Hadd ne ócsároljam Zoltánt túl sokáig azzal kapcsolatban, hogy ő az egyike a fent említett két embernek, és emiatt egy baba gondozásról szóló könyvtől, mint életmentő akció voltam kénytelen megszabadulni.

Az én személyes véleményem az, hogy nem baj ha az ember utána jár, hogy ki hogy látja, mit javasol, hogyan élte meg stb, de aztán vizsgálja a saját személyiségét, képességeit, lehetőségeit, és nem felejti el a gyerekét sem, hogy bár hasonlít a többire, mégsem tömegáru.

Bár néha nevetségesnek tűnik, hogy egy-két nem túl kreatív, de készséges szülő mikben szorul könyvek segítségére, azért még mindig jobb, hogy abból a néhány ezer fából amit emiatt kivágtak nyomtattak nekünk "hogyan játszak 0-3 éves korú gyermekemmel" típusú könyveket.

Néhány szerző és könyv ami nekünk segített a túlélésben:

RANSCHBURG JENŐ: Szülők Könyve
Popper, Vekerdy, Ranschburg: Sorsdöntő találkozások
                                                           Család harcmező és békesziget
(egyébként ettől a háromtól kb bármi jöhet)
Dr. Sears : The Attachment Parenting Book   / The Fussy baby

Halkan jegyezném meg, aki Dr. Sears-t és Ranschburgot is olvas, az néha észre veszi, hogy a kettő közel azonos, csak az egyik angol a másik magyar.

Dr. Brazelton: Touchpoints (ez először egy felesleges beruházásnak tűnt, és bár csak párszor emeltem le a polcról, néha életmentőnek bizonyult. (azt is innen tudom, hogy mi jó a másnaposságra, bár ehhez már kellett némi egyéni logikázás ;) ))

Azt hiszem, a mi fenti témára vonatkozó könyvtárunk elég terjedelmes ezért nem sorolnám fel az összes könyvünket.

De sok jó dolgot ki lehet bogarászni egy-egy könyvből. Később pedig, nem is akkora hülyeség a hogyan tanítsuk a sakkot gyerekünknet típusú kötetek beszerzése.

Szóval amit mondani akartam. Építsünk templomot Ranschburgnak és Dr. Searsnek.

Szülőknek meg adjon az isten észt is ha már gyereket adott.