Ne ne, azt nem, azt ne csináld, azt nem szabad

Erről az okos oldalakon és újságokban azt olvastam, hogy nem igen van jó hatással a gyerekre. Tehát elhatároztam, hogy én majd nem nagyon mondom.
Na ja, köztudott a gyereknevelés az úgy működik ahogy te azt korábban elhatároztad. Néha este 6-7 körül úgy érzem, mintha egésznap csak annyit közöltem volna a lányommal, hogy mi az amit nem szabad. Szegénykém :(
Na de őszintén, szabad vezetéket enni? Ez a gyerek szinte semmi mást nem akar. El is határoztam, hogy a vezeték evést soha semmilyen körülmények között nem fogom megengedni, és mivel a gyerek most már mászik méghozzá amerre ő akar, így a szókincsem 2 nap alatt 2 szavassá fejlődött, néha persze megeröltettem magam, és komolyra fordítva a szót megkérdeztem, hogy : "hát nem érted, hogy az veszélyes lehet?" Mindezek után odáig jutottunk, hogy a leghosszabb hosszabbítót a konektorból kihúzva és önmagába visszacsatlakoztatva feláldoztuk a gyermekitudomány oltárán.

Katikám, még mielőtt elfelejtem. Nagyon köszi az e-mailedet, válaszolok is majd rá. Az a helyzet, hogy a kommenteket tényleg akartam/akarom engedélyezni, de mivel három napom ráment, hogy visszaállítsam normálba, és mégsem úgy működik ahogy kéne, így feladtam. Próbálkozom majd még, de azért elég bosszantó a dolog.

Ó jaj mit is írhatnék. Az a helyzet nálunk, hogy a kishölgy akit már korábban is hiperaktiviának hívtam, most már teljesen magárahagyhatatlan. Ezért amíg elkészül a kajája, a konyhában leterítet pléden ül -egészen addig amig az (egyelőre általam) elé pakolt fél konyhaszekrény leköti, aztán eltűnik az asztal alatt, illetve egyéb izgalmas (leginkább vezeték lelő) helyeken.
Már jó ideje stabilan ül, mostanában mégis akkorákat bír borulni, hogy nem hiszem el. Persze az ember a saját anyját mindig hülyének nézi, mikor az meséli, hogy "ketten ültünk melletted mégis fejre estél az ágyról" Persze a Maya akkor esik a fürdőszoba kövön mikor én épp pisilek. - Morbid vajon, hogy viszem magammal a gyereket pisilni? - Ja és nem csak villanyszerelő, de kardnyelő is a drága. Míg a többi gyerek a fakanállal a lábast csapkodja, addig az én lányom a fakanállal (néha habverővel) a szájában ül és kézzel csapkodja a.... fakanál végét, majd a szájából nem kivéve az eszközt üt egyet-kettőt azzal is a lábason, aztán körbenyalja a lábast és kézzel megcsapkodja. A xilofonnal is jól játszik, egyik ütőt a szájába veszi és a másik ütővel csapkodja a már szájában lévőt. Anya kedvéért napi kétszer a xilofont is eltalálja. És a xilofon ütő az is amivel a szánkban, halált megvető bátorsággal úgy is pofára tudunk esni, hogy anya fogja az egyik karunkat, nehogy baleset történjék.
Igen ilyen az élet. Irigylek is mindenkit aki panaszkodik, hogy takarítás, mosás, főzés stb. Nálunk ez felejtő. Én mint anya teljesen elhercegnősödtem. Takarításhoz és vasaláshoz segítséget kellett kérnünk, bár a vasalásból azért kiveszem a részemet, mert úgy tűnik mi valami hibát vétettünk a jótündérrel és a kifogyhatatlan vasalnivalós kosarat kívántuk, valami sokkal szuperebb dolog helyett. A főzés az Zoltánnal felváltva, de jellemzően inkább ő intézi. A mosás meg..., hagyjuk, azt nem vállalom magamra hibaként. Az a Zoltán hobbija, nem is enged a közelébe :)
Más szóval és őszintén, nincs okom panaszra, mert minden segítséget megkapok, és a Zoli nagyon nagyon jó hozzánk. Ma például ő vitte a Mayát éneklős klubba, amíg én a tanfolyamomon ültem, kezemben a telefonnal, hogy mikor érnek oda, és hogy lássam ha valami baj van és hívnak. Persze már haza felé tartottunk, mikor egy pici tere-feréből rájöttem, hogy a Zoli telefonjára volt irányítva az enyém, ezért ha éppen egy ház omlott volna rájuk arról sem tudtak volna tájékoztatni.
óóóóóó rizsa rizselli teljesen mást akartam írni, erre elhúztam a szót megint unalmasnál unalmasabb dolgokkal. Viszont azt hiszem, megpróbálok kicsit gyakrabban írni, mert szívesen kiírnék magamból dolgokat.
Jaj csajok úgy hiányoztok, de komolyan. Fene nagy boldogságomban azért néha falnak mennék, egy áttáncolt éjszakáért, vagy csak egy átdumált délutánért.

Puszi, jelentkezem hamar