Képzeljétek a világ nem szivacsból van. Dráma. Illetve nem is ez a dráma önmagában, hanem, hogy ezt a Mayának elég alaposan meg kell tapasztalnia most már nap mint nap.
Azt olvastam valahol, hogy azok a gyerekek akik kicsit később kezdik a nagymozgásokat ilyen szempontból előnyösebb helyzetben vannak, mert már óvatosabban is kezdik felfedezni a világot.
A Maya szerintem a nagymozgásokat tekintve nem egy későn érő tipus, úgyhogy mindent úgy kell megismernie, hogy megkóstolja, megfogja, lehúzza, lefejeli, ráesik.
Jó oké, tudom ez a dolgok rendje, de a szívem szakad érte. Ennél jobban viszont sajna nem vigyázhatok rá, mert akkor már börtönbe zárnám és tényleg csak nagyon későn, talán még nagyobb áron tanulná meg, hogy mit hogy is kell, illetve lehet.
Egyébként nagyon jól vagyunk, nagyon büszke anyuka vagyok. Persze persze kutyából nem lesz szalonna. Most is mindent túl dramatizálok.
A Mayussal mi köztudottan együtt alszunk, ami úgy történik, hogy (mivel nem túl nagy az ágyunk) a kiságy egyik oldala le van véve és a kiságy az ágy mellé van tolva.
Múltkor a hercegnő már pont készült a halálugrásra az ágyról mire beléptünk a szobába. Persze azonnal szívszélütést kaptam és két napig nem tértem magamhoz a mitörténtvolnaha című pánikból. Ezért a már korábban említett ágy kérdésben döntést kellett hoznunk.
Az alapötlet az volt, hogy veszünk egy nagy matracot, és azon alszunk majd együtt. Tudom sok mindenki szerint így a gyerek majd az én ágyamból megy a nászágyba. (marhaság) Végül, hogy gyorsan még a vásárlás előtt megtegyük az óvintézkedéseket lejjebb tettük a kiságy matracát, amivel tulajdonképpen csak annyit értünk el, hogy játszóteret csináltunk az ágyakból, a hercegnő ugyanis 3 perc alatt találta meg a módját hogy a 15-20 cm-es magassági mászó rekordot beállítsa. A rácsot visszatenni? Milyen szuper ötlet. "Majom a ketrecben szivem" szóval szerintem, ha félévig nem börtönözted be a gyereket akkor ez valószínűleg már nem ilyenkor fog bekövetkezni. A helyzet az, hogy éjjel sem szívesen kelnék úgy hogy az ágyból is ki kelljen másznom, és ne csak a karomat kelljen kinyújtanom azért, hogy a Mayát magamhoz öleljem.
Szóval mivel úgy tűnt a matrac lejjebb engedése még tetszett is a Mayának, így egy nagyobb méretű, stabilabb kiságy vásárlása mellett döntöttünk.
Az ágy megérkezett. Szuper, masszív a Maya szereti, de a matracok közötti szintkülönbség sajnos és szerencsére még csak meg sem közelíti az előzőt, viszont már így is csak alig tudok áthajolni, hogy berakjam a gyereket :)
Az alvás egyébként sem egyszerű mostanság, túl sok az érdekes dolog a világban amit még nem kóstoltunk meg és nem fejeltünk le, illetve amit újra megkóstolnánk. De azonnal, alvás előtt, vagy helyett.
Ezenkívül jön a fogunk. Dráma. De tényleg. Most már annyira szenved tőle a Maya, hogy azt nehéz szavakba foglalni. Nem baj túl leszünk ezen is, és nekünk is lesznek gyöngy fogaink.
Mik is azok a nagy mozgások amiket csinál a Maya. Felül, feltérdel, feláll (persze az utóbbit csak kapaszkodva, de persze bármibe) kúszás helyett már mászik, illetve felmászik (bármire amire sikerül). Büszke vagyok rá, mert igen tudom, hogy mások csodagyereke még csodásabb és ilyenkorban már ír olvas és iskolába jár sőt, de azért azt gondolom a Maya is nagyon ügyes.
Egyébként beszédben ott tartunk, hogy babababebe mamememammamama gaga babu, beöbeö.
A teljes szókincset nem írnám le ide mert talán nem szivesen olvasná végig senki.
Az evéssel nem haladunk valami gyorsan. Még mindig csak napi egyszer van nálunk szilárd étel, hol több, hol kevesebb, de lassan kezdem majd még egyszer kínálni. Persze, ha én olyasmit (gyümölcs, víz) eszem, vagy iszom napközben amit ő is kaphat akkor megkínálom.
Cicizés még mindig megy ezerrel, persze egyre viccesebb esetek vannak.
Amíg a baba kicsi, előfordul (persze a buszon is), hogy az összes rajtad lévő ruhán keresztül próbálja bekapni a melledet, érdekes ezt is lehet viccesebben. Egyszer, pont mikor vendégeink voltak, a Maya kihúzta a polóm nyakát és bedugta a fejét. :) A múltkor félmeztelen voltam, úgy vittem Mayát egyik szobából a másikba, erre ő elkapta a mellemet és behúzta a szájába, röhögtem, vicces volt főleg, hogy nincs gumiból semelyik testrészem. Tegnap este, kúszott mászott, én meg feküdtem mellette az ágyon - szokása mostanában figyelmen kivül hagyni, hogy ott vagyok és keresztül mászni rajtam, vagy a felhúzott lábam alatt- erre oda jön elkezd felmászni rám, majd mint egy kiskacsa rábukott a cicimre (térdelve az ágyon támaszkodva a hasamon) és elkezdett szopizni. Édes volt. Sajna nem kapott levegőt, úgyhogy hozzá kellett járulnom az ügy sikeréhez két kezemmel.
Más érdekesség, talán az, hogy a tükröt jó ideje már nem csak csapkodjuk de puszilgatjuk is. Más gyerekek, főleg egyidősek láttán hasonló a reakció, csak érdekesebb az egész.
Babaúszás megy, sőt egyre jobban. Ott is látszik, hogy mennyit fejlődik a gyerek. Elképesztő.
EZ EGY CSODA.
Jó persze csomó minden van még, és szívem szerint minden megosztanék elmesélnék, de annyira nehéz összeszedni a gondolataimat ilyenkor. Remélem egyszercsak mégis sikerül majd.
Úgy döntöttem kommenteket mégiscsak megnyitom, hátha valaki valamit hozzászólna.
Hiányoztok.
Puszi,
igyekszem, hogy a legközelebb, most sokkal közelebb legyen.
Azt olvastam valahol, hogy azok a gyerekek akik kicsit később kezdik a nagymozgásokat ilyen szempontból előnyösebb helyzetben vannak, mert már óvatosabban is kezdik felfedezni a világot.
A Maya szerintem a nagymozgásokat tekintve nem egy későn érő tipus, úgyhogy mindent úgy kell megismernie, hogy megkóstolja, megfogja, lehúzza, lefejeli, ráesik.
Jó oké, tudom ez a dolgok rendje, de a szívem szakad érte. Ennél jobban viszont sajna nem vigyázhatok rá, mert akkor már börtönbe zárnám és tényleg csak nagyon későn, talán még nagyobb áron tanulná meg, hogy mit hogy is kell, illetve lehet.
Egyébként nagyon jól vagyunk, nagyon büszke anyuka vagyok. Persze persze kutyából nem lesz szalonna. Most is mindent túl dramatizálok.
A Mayussal mi köztudottan együtt alszunk, ami úgy történik, hogy (mivel nem túl nagy az ágyunk) a kiságy egyik oldala le van véve és a kiságy az ágy mellé van tolva.
Múltkor a hercegnő már pont készült a halálugrásra az ágyról mire beléptünk a szobába. Persze azonnal szívszélütést kaptam és két napig nem tértem magamhoz a mitörténtvolnaha című pánikból. Ezért a már korábban említett ágy kérdésben döntést kellett hoznunk.
Az alapötlet az volt, hogy veszünk egy nagy matracot, és azon alszunk majd együtt. Tudom sok mindenki szerint így a gyerek majd az én ágyamból megy a nászágyba. (marhaság) Végül, hogy gyorsan még a vásárlás előtt megtegyük az óvintézkedéseket lejjebb tettük a kiságy matracát, amivel tulajdonképpen csak annyit értünk el, hogy játszóteret csináltunk az ágyakból, a hercegnő ugyanis 3 perc alatt találta meg a módját hogy a 15-20 cm-es magassági mászó rekordot beállítsa. A rácsot visszatenni? Milyen szuper ötlet. "Majom a ketrecben szivem" szóval szerintem, ha félévig nem börtönözted be a gyereket akkor ez valószínűleg már nem ilyenkor fog bekövetkezni. A helyzet az, hogy éjjel sem szívesen kelnék úgy hogy az ágyból is ki kelljen másznom, és ne csak a karomat kelljen kinyújtanom azért, hogy a Mayát magamhoz öleljem.
Szóval mivel úgy tűnt a matrac lejjebb engedése még tetszett is a Mayának, így egy nagyobb méretű, stabilabb kiságy vásárlása mellett döntöttünk.
Az ágy megérkezett. Szuper, masszív a Maya szereti, de a matracok közötti szintkülönbség sajnos és szerencsére még csak meg sem közelíti az előzőt, viszont már így is csak alig tudok áthajolni, hogy berakjam a gyereket :)
Az alvás egyébként sem egyszerű mostanság, túl sok az érdekes dolog a világban amit még nem kóstoltunk meg és nem fejeltünk le, illetve amit újra megkóstolnánk. De azonnal, alvás előtt, vagy helyett.
Ezenkívül jön a fogunk. Dráma. De tényleg. Most már annyira szenved tőle a Maya, hogy azt nehéz szavakba foglalni. Nem baj túl leszünk ezen is, és nekünk is lesznek gyöngy fogaink.
Mik is azok a nagy mozgások amiket csinál a Maya. Felül, feltérdel, feláll (persze az utóbbit csak kapaszkodva, de persze bármibe) kúszás helyett már mászik, illetve felmászik (bármire amire sikerül). Büszke vagyok rá, mert igen tudom, hogy mások csodagyereke még csodásabb és ilyenkorban már ír olvas és iskolába jár sőt, de azért azt gondolom a Maya is nagyon ügyes.
Egyébként beszédben ott tartunk, hogy babababebe mamememammamama gaga babu, beöbeö.
A teljes szókincset nem írnám le ide mert talán nem szivesen olvasná végig senki.
Az evéssel nem haladunk valami gyorsan. Még mindig csak napi egyszer van nálunk szilárd étel, hol több, hol kevesebb, de lassan kezdem majd még egyszer kínálni. Persze, ha én olyasmit (gyümölcs, víz) eszem, vagy iszom napközben amit ő is kaphat akkor megkínálom.
Cicizés még mindig megy ezerrel, persze egyre viccesebb esetek vannak.
Amíg a baba kicsi, előfordul (persze a buszon is), hogy az összes rajtad lévő ruhán keresztül próbálja bekapni a melledet, érdekes ezt is lehet viccesebben. Egyszer, pont mikor vendégeink voltak, a Maya kihúzta a polóm nyakát és bedugta a fejét. :) A múltkor félmeztelen voltam, úgy vittem Mayát egyik szobából a másikba, erre ő elkapta a mellemet és behúzta a szájába, röhögtem, vicces volt főleg, hogy nincs gumiból semelyik testrészem. Tegnap este, kúszott mászott, én meg feküdtem mellette az ágyon - szokása mostanában figyelmen kivül hagyni, hogy ott vagyok és keresztül mászni rajtam, vagy a felhúzott lábam alatt- erre oda jön elkezd felmászni rám, majd mint egy kiskacsa rábukott a cicimre (térdelve az ágyon támaszkodva a hasamon) és elkezdett szopizni. Édes volt. Sajna nem kapott levegőt, úgyhogy hozzá kellett járulnom az ügy sikeréhez két kezemmel.
Más érdekesség, talán az, hogy a tükröt jó ideje már nem csak csapkodjuk de puszilgatjuk is. Más gyerekek, főleg egyidősek láttán hasonló a reakció, csak érdekesebb az egész.
Babaúszás megy, sőt egyre jobban. Ott is látszik, hogy mennyit fejlődik a gyerek. Elképesztő.
EZ EGY CSODA.
Jó persze csomó minden van még, és szívem szerint minden megosztanék elmesélnék, de annyira nehéz összeszedni a gondolataimat ilyenkor. Remélem egyszercsak mégis sikerül majd.
Úgy döntöttem kommenteket mégiscsak megnyitom, hátha valaki valamit hozzászólna.
Hiányoztok.
Puszi,
igyekszem, hogy a legközelebb, most sokkal közelebb legyen.
