Ez a dal jutott eszembe. És annak ellenére, hogy csak egy dalszöveg, most mintha tényleg értelmet is nyert volna.
Na de ne is ezen az úton induljunk el, mert teljesen mást akartam.
Kb egy hónapja járunk babaúszásra. A Maya nagyon élvezi, bár minden alkalom máshogy alakul. Mindig más az energia- és figyelem szintje, de azért mindig jól érzi magát úszás közben.
Ma volt az első alkalom, hogy már víz alá is merítették. A család már előre izgult. Kérdezgették is, hogy én nem izgulok-e. De miért is izgultam volna, hiszen a gyermek víz alá merítésére a szülő végülis fel van készülve, még mielőtt beiratkozik a tanfolyamra. Persze marha bátor voltam, de mikor az oktató kivette a kezemből a Mayát és lemerítette én is visszatartottam a lélegzetemet, és kicsit meg is voltam illetődve. Csak egy másodpercig volt ugyan a víz alatt a hercegnő, de ha számolva kellett volna az időt mérnem, úgy érzem 100-ig is el tudtam volna számolni ezalatt az -életem leghosszabb- egy másodperce alatt. Mikor újra felbukkant a Maya, kezdett lefelé görbülni a szája - kicsit megijedt - úgyhogy gyorsan magamhoz öleltem, és így a sírásra már nem is került sor. Egyébként rajta kívül még két újonc van a csoportban, akiket szintén ma merítettek le először. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy az én lányom volt a legvagányabb. A tanító néni meg is dícsérte, sőt még az óra után egyszer külön is.
Persze minden pillanat érdekes, és egyben élmény a Mayával, mégis mostanában ami nagyon tetszett nekem az az, hogy bár a tükörrel rég óta megvan a kapcsolat. Tudjuk, hogy van egy tüköranya és egy igazi, és mind a kettőnek meg kell mutatni minden új tudományt, és hogy van valami gyerek is ott mindig a tüköranyánál, de eddig ő nem volt annyira érdekes. Pár napja a Mayus nagyobb érdeklődést mutat az ismeretlen tükörgyerek iránt, és mindig meg is akarja fogni, ami lévén a tükör egy sík felület nem nagyon akar összejönni, és ez marhára dühíti a hölgyeményt. Ez a dolog volt a lemerítés mellett a másik ami miatt nagyon vártam a mai babaúszást, mert ott ugyebár már az úszás előtt az öltözőben találkozunk a többi gyerkőccel, és kiváncsi voltam, hogy a Maya majd irántuk is ilyen érdeklődő lesz-e. És az volt. :) Nagyon édes volt, ahogy a szokott kis társasághoz odaléptünk és Maya meg a Rosie elkezdték egymás kezét és arcát letapogatni. Közben magyaráztak egymásnak őrületesen. Aztán észrevéve Zakary-t (nem tudom, hogy kell helyesen írni) a földön aki már tud állni, mindkét kislányt is le kellett tenni. Az én hercegnőm, mint egy kis balerina lábujjheggyel érintve a talajt próbált odajutni a kisfiúhoz. Na itt aztán teljesen beindult a hármas bébitapi. Nagyon cukik voltak. Aztán persze még a vízben is előfordult, hogy oda kellett mennünk más babákhoz megnézni, hogy ők igazi, vagy tükörbabák-e, de nagyjából ez volt a mai legnagyobb érdekesség.
Egyszóval, Mayám komolyabb kommunikációs szintre lépett, magyaráz, indul a dolgok felé és határozottan foglalkoztatja, hogy meg legyen értve amit ő szeretne, .
Mi próbálkozunk, igyekszünk. Hűséges papa-mama rabszolgaként, mindent megteszünk a hercegnő kegyeiért. Foly.köv....
Na de ne is ezen az úton induljunk el, mert teljesen mást akartam.
Kb egy hónapja járunk babaúszásra. A Maya nagyon élvezi, bár minden alkalom máshogy alakul. Mindig más az energia- és figyelem szintje, de azért mindig jól érzi magát úszás közben.
Ma volt az első alkalom, hogy már víz alá is merítették. A család már előre izgult. Kérdezgették is, hogy én nem izgulok-e. De miért is izgultam volna, hiszen a gyermek víz alá merítésére a szülő végülis fel van készülve, még mielőtt beiratkozik a tanfolyamra. Persze marha bátor voltam, de mikor az oktató kivette a kezemből a Mayát és lemerítette én is visszatartottam a lélegzetemet, és kicsit meg is voltam illetődve. Csak egy másodpercig volt ugyan a víz alatt a hercegnő, de ha számolva kellett volna az időt mérnem, úgy érzem 100-ig is el tudtam volna számolni ezalatt az -életem leghosszabb- egy másodperce alatt. Mikor újra felbukkant a Maya, kezdett lefelé görbülni a szája - kicsit megijedt - úgyhogy gyorsan magamhoz öleltem, és így a sírásra már nem is került sor. Egyébként rajta kívül még két újonc van a csoportban, akiket szintén ma merítettek le először. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy az én lányom volt a legvagányabb. A tanító néni meg is dícsérte, sőt még az óra után egyszer külön is.
Persze minden pillanat érdekes, és egyben élmény a Mayával, mégis mostanában ami nagyon tetszett nekem az az, hogy bár a tükörrel rég óta megvan a kapcsolat. Tudjuk, hogy van egy tüköranya és egy igazi, és mind a kettőnek meg kell mutatni minden új tudományt, és hogy van valami gyerek is ott mindig a tüköranyánál, de eddig ő nem volt annyira érdekes. Pár napja a Mayus nagyobb érdeklődést mutat az ismeretlen tükörgyerek iránt, és mindig meg is akarja fogni, ami lévén a tükör egy sík felület nem nagyon akar összejönni, és ez marhára dühíti a hölgyeményt. Ez a dolog volt a lemerítés mellett a másik ami miatt nagyon vártam a mai babaúszást, mert ott ugyebár már az úszás előtt az öltözőben találkozunk a többi gyerkőccel, és kiváncsi voltam, hogy a Maya majd irántuk is ilyen érdeklődő lesz-e. És az volt. :) Nagyon édes volt, ahogy a szokott kis társasághoz odaléptünk és Maya meg a Rosie elkezdték egymás kezét és arcát letapogatni. Közben magyaráztak egymásnak őrületesen. Aztán észrevéve Zakary-t (nem tudom, hogy kell helyesen írni) a földön aki már tud állni, mindkét kislányt is le kellett tenni. Az én hercegnőm, mint egy kis balerina lábujjheggyel érintve a talajt próbált odajutni a kisfiúhoz. Na itt aztán teljesen beindult a hármas bébitapi. Nagyon cukik voltak. Aztán persze még a vízben is előfordult, hogy oda kellett mennünk más babákhoz megnézni, hogy ők igazi, vagy tükörbabák-e, de nagyjából ez volt a mai legnagyobb érdekesség.
Egyszóval, Mayám komolyabb kommunikációs szintre lépett, magyaráz, indul a dolgok felé és határozottan foglalkoztatja, hogy meg legyen értve amit ő szeretne, .
Mi próbálkozunk, igyekszünk. Hűséges papa-mama rabszolgaként, mindent megteszünk a hercegnő kegyeiért. Foly.köv....
