Hát igen, egyrészt kiderült, hogy a háttal kezdett mondat egyáltalán nem helytelen, úgyhogy én is nyugodtan megőrízhetem eme jó szokásomat. Másrészt pedig visszautalva a címre, vannak ilyen esetek, mikor a Mayus nem igazán tesz különbséget két szó között, ilyen az is mikor például együtt mosogatunk és magyarázom, hogy így lesz tiszta az edény és ő meg nem érti mit beszélek én most a tésztáról, csak mondogatja, hogy tészta tészta. Van ilyen. Így történ az is, hogy magyaráztam, hogy milyen finom a brokkoli amit eszik, mire ő elkezdte összecsapkodni a kezét (krokodiljel), meg sikítani ahogy az angol versike szerint akkor sikítunk mikor krokodilt látunk. Fetrengés de tényleg. Annyira édi mikor ilyeneket ért és magyarázza is, ja és ugye nem mellesleg mennyivel finomabb a krokodil, mint valami uncsi zőccség. Nemde?
Olvasva Vili blogját eszembe jutott, hogy nálunk is volt nem régiben kutyás incidens. Nem jó dolog pánikra nevelni a gyereket és nagyon nem is akarom, viszont néha "just can't help it". Itt valahogy a kutyakaki összeszedésnél tovább nem nagyon terjed a kutyatartás kultúrája egy-egy rétegnél (néha sajnos még addig sem), úgyhogy az ember próbál óvatos lenni, főleg mert itt valamiért nagyon szeretik a pitbull-okat. Vajon miért???
Szóval első izgi kutyás para az volt, mikor két dobbermann kihozta nyüzüge gazdáját sétáltani, már maga a látvány is izgalmas volt. Én remegő lábakkal könyörgök, hogy Maya menjünk, menjünk. Maya meg: VAU, Vau, vau. Jó oké anya az ideggyenge csak menjünk mááááár! Semmi nem használt. Ilyen lassan még sosem haladtunk. Már izzadtam. Ha felvettem ordított és kalimpált, én meg már ott tartottam, hogy kezdtem megalkotni a belülről vízhatlan kabát elméletét. Így egy hónappal később már tudom, hogy ez a szitu csak az én fejemben volt drámai, mert én ragaszkodnék csak ahhoz, hogy kutyák szájkosarat és pórázt viseljenek, szóval logikusan nekem kell szétnézni belül.
A másik eset viszont nem volt egyszerű. Anya meg apa úgy gondolta, hogy 6-8 év körüli gyermekük vigye már le egyedül sétáltatni a pitbull-t de ha lehet közben a játszóteret is intézze el, avagy kösse ki a kutyát a játszótér kerítéséhez, ja bocs KAPUJÁHOZ és hagyja dühöngeni, majd oldja el és hozza be. Persze az összes anyuka menekítette a gyerekét kifelé. Na most komolyan ezek normális emberek? No essünk túl ezen, ez már a rég múlt homályába vész úgy is.
Itt egyébként gyönyörű idő van pár napja. Négy-öt órákat vagyunk kint napközben. Szuper. Ilyenkor azért úgy hiányzik Pest, mert ugye az én agyamban valahogy az van, hogy ha itt ilyen az idő akkor az egész világon ilyen. És Pest..... Budapest, Budapest Te csodás!!!!
Tegnap sajna a reggeli sétának súlyos következményei lettek. Felborult a bioritmus :)
Előfordul, hogy a Maya elalszik a kocsiban, de vagy csak 1-2 perccel mielőtt hazaérünk, és akkor még nem gáz felkelteni, vagy pedig ha valahol úton vagyunk akkor a kocsiban is alhat egy órát nem dől össze a világ. Tegnap kb 10-15 percet aludt, ez azt jelentette, hogy a déli alvásra nem bírtam időben letenni, de persze mano a mano megküzdöttünk. A végén már én is majdnem sírtam. Fél háromkor aludt el, és negyed hétig húzta a lóbőrt. Ennyit a délutáni sétáról. Este aztán mondtam neki fél kilenckor, hogy az van édesem, hogy anya álmos, apa megy dolgozni, legjobban akkor döntessz, ha alszol. Úgyhogy aludt. Reggelig méghozzá, úgyhogy nagyszerűen alakutak a dolgok. Ma reggel mindketten szuper frissen keltünk, mentünk is csavarogni. Vicces volt, főleg mikor úgy döntött, hogy ő már haza megy, de én maradjak még egy kicsit a játszótéren, úgyhogy rám zárta a kaput. Kire ütött ez a gyerek??
Hallott már valaki mazsola függőségről?? Azt hiszem a Maya ebben szenved. Főleg parki-mazsolazabalandusza lehet. Ahogy kiérünk a parkba - na jó néha akár fél óra is eltelik előtte- keresnünk kell egy padot, aztán Maya (visszatörlés előtt maja, ki ennek a gyereknek az anyja??, nem is beszélve a Zoliról aki a múltkor Maya Barnoth-ot jelentette be az orvoshozz.... no comment) elkezdi átkutatni a táskát, és közben megállás nélkül mondja, hogy hamham hamham. Egyszer esetleg éhen hal.
Együtt alvásról is mondanék még egy-két szót. Néha megfordult már az én fejemben is, hogy nem a legkényelmesebb hárman aludni egy ágyban (azért ha szerencsénk van át tudom tenni a Mayát a hozzánk csatolt kiságyába, de ez nem teljesen általános), most már tudom milyen szerencsések voltunk eddig, most már együtt fekszünk és kelünk, Karival, Bucival, Mimivel, rosszabb esetben Gabival, Athosszal és Porthosszal (is). Van ilyen. A Maya gondoskodó, jó anyuka lett. Néha azért az ő engedékenysége is terjed addig, hogy bele egyezzen, hogy legalább az ő gyerekei hadd aludjanak a kiságyban. (nem mindig van ilyen szerencsénk, olyankor sötétben tapogatózva oldom meg az éjszakai átfeketetést :( )
Ja, tudom, hogy még valami hasonlóan fontos dolgot megakartam osztani, de sajnos még mindig nem készítek jegyzetet a blogírás előtt, így esetleg ha eszembe jut akkor majd írok még egy adagot ma.
Addig is sok szép csao!!
Olvasva Vili blogját eszembe jutott, hogy nálunk is volt nem régiben kutyás incidens. Nem jó dolog pánikra nevelni a gyereket és nagyon nem is akarom, viszont néha "just can't help it". Itt valahogy a kutyakaki összeszedésnél tovább nem nagyon terjed a kutyatartás kultúrája egy-egy rétegnél (néha sajnos még addig sem), úgyhogy az ember próbál óvatos lenni, főleg mert itt valamiért nagyon szeretik a pitbull-okat. Vajon miért???
Szóval első izgi kutyás para az volt, mikor két dobbermann kihozta nyüzüge gazdáját sétáltani, már maga a látvány is izgalmas volt. Én remegő lábakkal könyörgök, hogy Maya menjünk, menjünk. Maya meg: VAU, Vau, vau. Jó oké anya az ideggyenge csak menjünk mááááár! Semmi nem használt. Ilyen lassan még sosem haladtunk. Már izzadtam. Ha felvettem ordított és kalimpált, én meg már ott tartottam, hogy kezdtem megalkotni a belülről vízhatlan kabát elméletét. Így egy hónappal később már tudom, hogy ez a szitu csak az én fejemben volt drámai, mert én ragaszkodnék csak ahhoz, hogy kutyák szájkosarat és pórázt viseljenek, szóval logikusan nekem kell szétnézni belül.
A másik eset viszont nem volt egyszerű. Anya meg apa úgy gondolta, hogy 6-8 év körüli gyermekük vigye már le egyedül sétáltatni a pitbull-t de ha lehet közben a játszóteret is intézze el, avagy kösse ki a kutyát a játszótér kerítéséhez, ja bocs KAPUJÁHOZ és hagyja dühöngeni, majd oldja el és hozza be. Persze az összes anyuka menekítette a gyerekét kifelé. Na most komolyan ezek normális emberek? No essünk túl ezen, ez már a rég múlt homályába vész úgy is.
Itt egyébként gyönyörű idő van pár napja. Négy-öt órákat vagyunk kint napközben. Szuper. Ilyenkor azért úgy hiányzik Pest, mert ugye az én agyamban valahogy az van, hogy ha itt ilyen az idő akkor az egész világon ilyen. És Pest..... Budapest, Budapest Te csodás!!!!
Tegnap sajna a reggeli sétának súlyos következményei lettek. Felborult a bioritmus :)
Előfordul, hogy a Maya elalszik a kocsiban, de vagy csak 1-2 perccel mielőtt hazaérünk, és akkor még nem gáz felkelteni, vagy pedig ha valahol úton vagyunk akkor a kocsiban is alhat egy órát nem dől össze a világ. Tegnap kb 10-15 percet aludt, ez azt jelentette, hogy a déli alvásra nem bírtam időben letenni, de persze mano a mano megküzdöttünk. A végén már én is majdnem sírtam. Fél háromkor aludt el, és negyed hétig húzta a lóbőrt. Ennyit a délutáni sétáról. Este aztán mondtam neki fél kilenckor, hogy az van édesem, hogy anya álmos, apa megy dolgozni, legjobban akkor döntessz, ha alszol. Úgyhogy aludt. Reggelig méghozzá, úgyhogy nagyszerűen alakutak a dolgok. Ma reggel mindketten szuper frissen keltünk, mentünk is csavarogni. Vicces volt, főleg mikor úgy döntött, hogy ő már haza megy, de én maradjak még egy kicsit a játszótéren, úgyhogy rám zárta a kaput. Kire ütött ez a gyerek??
Hallott már valaki mazsola függőségről?? Azt hiszem a Maya ebben szenved. Főleg parki-mazsolazabalandusza lehet. Ahogy kiérünk a parkba - na jó néha akár fél óra is eltelik előtte- keresnünk kell egy padot, aztán Maya (visszatörlés előtt maja, ki ennek a gyereknek az anyja??, nem is beszélve a Zoliról aki a múltkor Maya Barnoth-ot jelentette be az orvoshozz.... no comment) elkezdi átkutatni a táskát, és közben megállás nélkül mondja, hogy hamham hamham. Egyszer esetleg éhen hal.
Együtt alvásról is mondanék még egy-két szót. Néha megfordult már az én fejemben is, hogy nem a legkényelmesebb hárman aludni egy ágyban (azért ha szerencsénk van át tudom tenni a Mayát a hozzánk csatolt kiságyába, de ez nem teljesen általános), most már tudom milyen szerencsések voltunk eddig, most már együtt fekszünk és kelünk, Karival, Bucival, Mimivel, rosszabb esetben Gabival, Athosszal és Porthosszal (is). Van ilyen. A Maya gondoskodó, jó anyuka lett. Néha azért az ő engedékenysége is terjed addig, hogy bele egyezzen, hogy legalább az ő gyerekei hadd aludjanak a kiságyban. (nem mindig van ilyen szerencsénk, olyankor sötétben tapogatózva oldom meg az éjszakai átfeketetést :( )
Ja, tudom, hogy még valami hasonlóan fontos dolgot megakartam osztani, de sajnos még mindig nem készítek jegyzetet a blogírás előtt, így esetleg ha eszembe jut akkor majd írok még egy adagot ma.
Addig is sok szép csao!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése